Az elmém szinte sosem áll meg. Mindig pörög, keres, kérdez — ez az alapállapotom, amennyire vissza tudok emlékezni.
Az első meditációk és relaxációs gyakorlatok után éreztem valami olyat, amit nehéz szavakba önteni: egy kis rést a zajban. Nem megoldást, nem választ — csak egy pillanatra azt, hogy lehet másképp is. Hogy van egy belső tér, amit eddig nem vettem észre.
Ez volt az első lépés. Azóta nem tudtam megállni.
Ami foglalkoztat
Évek óta bejárom a spiritualitás különböző területeit — nem rendszeresen, nem egyetlen hagyomány mentén, hanem ahogy a kíváncsiság visz. Egy időben a tibeti buddhizmus hagyományvonalát követtem. Foglalkoztatott és foglalkoztat a lélek, a test, a gondolatok természete; a vallások mögötti közös mag; az okkultizmus határterületei; mindaz, ami a látható világ mögött van — amit nem mindig látunk, de valahogy tudunk.
Nem vagyok tanár, nem vagyok mester. Kereső vagyok — és ezt az oldalt is keresőként írom.
Miért a csend
Mert a csend az egyetlen hely, ahol mindez találkozik. Ahol az elme egy pillanatra elenged, és valami más kerül előtérbe. Valami, amit nehéz megnevezni — de aki érezte, tudja, miről van szó.
A Csend Hangja erről szól. Arról a rásról a zajban. Arról, ami akkor hallható, ha végre elhallgatunk.
Kapcsolat
Ha megszólított valami — egy gondolat, egy kérdés, egy saját tapasztalat —, szívesen hallok róla: hello[at]csendhangja.hu
Örülök minden valódi találkozásnak.