Mindig töprengek valamin. Ki kell találni, meg kell oldani, végig kell gondolni. A fejem olyan, mint egy műhely, ahol sosem kapcsolják le a villanyt: az egyik gondolat még be sem fejeződött, a következő már kopogtat. És ez jól is van így, ebből élek, ezt tanultam egy életen át. A gondolkodás eszköz, és jó eszköz. Csak … Olvass tovább
Amikor a tutajról írtam – arról, hogyan maradt el mellőlem a napi gyakorlás, a közös szertartások rendje -, a végén maradt egy elvarratlan szál. Mert nem minden ment tovább a tutajjal: velem maradt a látásmód, a tanítások csendes húzása, a mécsesgyújtó ima – és velem maradtak a mantrák. Azt ígértem, egyszer elmondom, miért éppen ők … Olvass tovább
Van egy fél másodperc, amit mindannyian ismerünk. A mondat még csak gondolat – még a tiéd, még visszafordítható, még senki sem hallotta. Aztán kimondtad. És a szoba levegője megváltozott: a másik arcán látod, hogy ami az imént még benned élt, most már közte és közted él. A gondolat szóvá lett – és a szó, mire … Olvass tovább
