Hetek óta van bennem egy érzés. Ez sokakat meg szokott lepni, köztük engem is néha. „Hogy tudsz ilyen tárgyilagos lenni?”, vagy „Hogyan engeded el a dolgokat így?” és hasonló kérdések jönnek. Őszintén mondom, ha tudnám, elmondanám. Elmondanám, megtanítanám mindenkinek. Nem neveztem nevén a dolgot, nem is gondoltam rá, hogy kéne. A napokban azonban mégis szembe … Olvass tovább
Van egy mondat, ami valahogy mindig visszatalál az emberhez. A fájdalom elkerülhetetlen, a szenvedés választható. Talán egy könyvben olvastad, talán valaki mondta egy nehéz időszakodban, és lehet, hogy először bosszantott. Mert amikor tényleg fáj valami, amikor veszteség ér, amikor a tested vagy a lelked sajog, ez a mondat könnyen üresnek hangzik. Hogyan lenne választható a … Olvass tovább
Amikor a tutajról írtam – arról, hogyan maradt el mellőlem a napi gyakorlás, a közös szertartások rendje -, a végén maradt egy elvarratlan szál. Mert nem minden ment tovább a tutajjal: velem maradt a látásmód, a tanítások csendes húzása, a mécsesgyújtó ima – és velem maradtak a mantrák. Azt ígértem, egyszer elmondom, miért éppen ők … Olvass tovább
Van egy fél másodperc, amit mindannyian ismerünk. A mondat még csak gondolat – még a tiéd, még visszafordítható, még senki sem hallotta. Aztán kimondtad. És a szoba levegője megváltozott: a másik arcán látod, hogy ami az imént még benned élt, most már közte és közted él. A gondolat szóvá lett – és a szó, mire … Olvass tovább
Tartja a mondás, hogy mindenki spirituális lény — csak még nem mindenki ismerte fel magában. Én is így érkeztem: zárt szívvel, várakozás nélkül. Nem kerestem semmit. Csak kíváncsi voltam, mit mond egy tibeti láma azoknak, akik összegyűltek meghallgatni. A kapu, úgy tűnik, nem akkor nyílik, amikor kopogunk rajta. Mert a tanítás megérintett. Nem a különlegessége … Olvass tovább
