alitak 
Amikor a tutajról írtam – arról, hogyan maradt el mellőlem a napi gyakorlás, a közös szertartások rendje -, a végén maradt egy elvarratlan szál. Mert nem minden ment tovább a tutajjal: velem maradt a látásmód, a tanítások csendes húzása, a mécsesgyújtó ima – és velem maradtak a mantrák. Azt ígértem, egyszer elmondom, miért éppen ők … Olvass tovább
Az ember mindig nyúl valami felé. Nem is mindig tudja, mi az. Van egy csendes nyugtalanság, ami nem egészen éhség, nem egészen hiány, és mégsem hagy békén. Mintha valami előre hívna, egy irányba, amit nem látsz tisztán, de érzed a húzását. Furcsa ez, mert azt tanultuk, hogy minket a múlt mozgat. Ami tegnap történt, meghatározza … Olvass tovább
Van egy fél másodperc, amit mindannyian ismerünk. A mondat még csak gondolat – még a tiéd, még visszafordítható, még senki sem hallotta. Aztán kimondtad. És a szoba levegője megváltozott: a másik arcán látod, hogy ami az imént még benned élt, most már közte és közted él. A gondolat szóvá lett – és a szó, mire … Olvass tovább
Ezt az idézetet gyakran látom. Képeken, videókon, motivációs, manifesztációs üzeneteken. Az esetek többségében a méltán híres festőművész, Vincent van Gogh nevével jegyzik. Ha belegondolunk, hatalmas felismerés rejlik ebben a gondolatban: minden, ami minket körülvesz, először valakinek az elméjében született meg, és csak utána vált valósággá. Ezt a mondatot azonban Van Gogh sosem mondta — leveleiben … Olvass tovább
Kering egy gondolat: Oannész, a babiloni hagyományból; Thot, az egyiptomi istenek írnoka; Quetzalcóatl, a mezoamerikaiak tudásának istene. Talán már te is hallottál róla: egy vándorló lény, aki bejárta a világot. Amikor eltűnt, felbukkant máshol, más néven. De mi van akkor, ha nem is egy lény utazott, hanem ugyanaz a felismerés született meg újra és újra. … Olvass tovább
Tartja a mondás, hogy mindenki spirituális lény — csak még nem mindenki ismerte fel magában. Én is így érkeztem: zárt szívvel, várakozás nélkül. Nem kerestem semmit. Csak kíváncsi voltam, mit mond egy tibeti láma azoknak, akik összegyűltek meghallgatni. A kapu, úgy tűnik, nem akkor nyílik, amikor kopogunk rajta. Mert a tanítás megérintett. Nem a különlegessége … Olvass tovább
A felismerés. Jártál-e már úgy, hogy hallottál valamit és nem csak bólogattál elismerően, hogy milyen igaz? Helyette elkapott az az érzés, hogy ráismertél valamire. Nem megtudtad, hanem mintha mindig is tudtad volna. Vagy talán nem is tudatosan tudtad, hanem érzed, hogy ez így van, csak valahol elfelejtetted. A Földközi-tenger több pontján találtak vékony aranyfóliákat, beavatottak … Olvass tovább
Felmerült-e már benned, hogy a létezésed több annál, mint elsőre gondolnánk? Egy érzés, hogy idegenek vagyunk a saját testünkben? Egy megmagyarázhatatlan honvágy egy olyan hely iránt, amit sosem láttunk? Ez lehet egy csendes bizonyosság, hogy ennél több van. Aki ilyet érez, nem képzelődik és nincs is egyedül. Ez az egyik legősibb emberi érzés. Ma sokféle … Olvass tovább
Ez a mondat a nyugati világban gyakran lenéző módon hangzik el, akár egy gúnyos mosollyal karöltve. „Lelki szegény” – ma ez gúny, szinte sértés. Pedig ez a mondat valójában nem lefelé mutat, hanem felfelé. Oly sokszor hallottam, hogy felmerült bennem, vajon miért mondjuk ezt és mit is jelenthet? A mondás eredetije a görög szöveg, Máté … Olvass tovább
Az ember hajlamos egyenes vonalban gondolkodni. Reggel felkelünk és haladunk a délután, az este felé. Beülünk az autóba és a kiinduló pontunkból eljutunk a célunkba. Kitűzünk egy célt, majd elérjük. Az univerzum azonban nem így működik. A dolgoknak nincs eleje és vége. A nappalt éjszaka követi, majd újra reggel. Az évszakok körbe-körbe haladnak. A lélek … Olvass tovább
